Középiskola végéig már minden szeptemberben látják a diákok az előttünk álló feladatot. Jól láthatóan megvan a tanulnivaló mennyisége és a téma is, sőt az egyes órák után megtanulandó mennyiséget is. A jó tankönyv úgy íródott, hogy az könnyen feldolgozható legyen. Most nézzük meg, hogy hogy is lehet feldolgozni egy könyvet, illetve az egyes leckéket önálllóan.
Az AKOFA módszer már 1946-ban felbukkant és 1970-es írásokban is lehetett róla olvasni a pszichológia és a tanulás iránt érdeklődőknek. Lényege, hogy először rálátást nyerjünk az anyag egészére és szerkezetére, majd egyre jobban haladjunk a részletek felé.
Az AKOFA módszer angol neve a PQRST módszer. Mind az angol, mind a magyar elnevezés egyben egy mnemotechnikai trükk. A betűszó segítségével könnyebb észben tartani a lépések sorrendjét.
A módszer eredetileg szövegek, könyvek tanulására lett kitalálva. De tökéletesen alkalmazható egyes tankönyvi leckék, témakörök vagy akár egy részletesebb órai jegyzetek megtanulására is.
Ekőször megmutatom
A – áttekintés – képet nyerünk a tanulnivalóról és annak szerkezetéről
K – kérdezés – segít pontosítani a szerkezetet, segít a tartalom feldolgozásában, ha nincs motiváció, akkor az érdeklődés felkeltését is segíti
O – olvasás – a feldolgozás fázisa, azaz választ kapunk a kérdésekre, megtaláljuk a kulcsmondatokat és a megjegyzést támogató vázlat is elkészülhet közben
F – felmondás – első ismétlés, ha nem sikerül jól, a problémás részekre vissza kell térni
A – átnézés – az összképet újra rögzítjük
Az első és az utolsó szakaszok az egész fejezetekre alkalmazandók, a középső 3 szakasz a fejezet minden egyes szakaszán egyenként hajtandó végre.
Most nézzük meg az alkalmazást egy fejezetre, utána kitérek arra, hogy hogy lehet az egyes leckékre, vagy éppen a tipikus tankönyvekre használni.
Célja: képet nyerjünk a tanulnivalóról és annak szerkezetéről.
Az áttekintés szakasza összképet ad a fejezetben szereplő témákról és azok szerkezetéről.
Célja: pontosítani a szerkezetet.
Az adott fejezetek alfejezetek, szakaszok címeihez fogalmazzatok meg egy kérdést, amire választ vártok a szakasztól.
Ha nincs szépen felosztva az anyag részekre, akkor az ábrákhoz, képekhez, kiemelt mondatokhoz tegyetek fel kérdéseket.
Célja: feldolzoni az információkat.
Munka közben az új dolgokat a már meglévő tudás rendszerébe fűzzük és s zükséges új infrmációkat megjegyezzük.
Célja: 1. ismétlés, rámutatni a pontatlanságokra.
Olvasás után próbáljátok meg a fő gondolatokat elismételni. A felmondás az emlékezeti rögzítés hatékony eszköze. Segít szavakba önteni az információkat és rámutat az esetleges hiányosságokra is. (A felmodással kapcsolatban a Feymann-módszerről itt olvashatsz.)
A kérdezés-olvasás-felmondás egységet a tanulnivaló összetettségétől függően minden egyes szakaszra külön alkalmazzátok, ahányszor csak szükséges.
Célja: az összkép ismételt rögzítése.
A fejezet (lecke) elolvasása után ismételje át gyermeked újra az anyagot. Próbálja meg megérteni, mi mihez kapcsolódik. Szükség esetén lapozza fel újra a kulcsfontosságú részeket. Akár az összefoglalást is olvassa el újra.
Ezzel meg is teszi gyermeked az első ismétlést, ami a hosszútávú megjegyzéshez elengedhetetlen.
Tankönyvekre szintén érdemes a módszert alakalmazni, azzal a különbséggel, hogy egy egész tanévre kell elosztani a fázisokat.
Ebben a fázisban összképet kapunk az anyag szerkezetéről és a főbb gondolatokról.
Egész tankönyvre
Tanév elején érdemes az egész könyvet az itt leírtak alapján átnézni. Elolvasni a bevezetőt, megnézni a tartalomjegyzéket. Érdemes belelapozni a könyvbe és elolvasni, amit érdekesnek talál gyermeked. Ezzel egy képet nyer arról, hogy miről lesz szó az évben, és remélhetőleg felkelti az érdeklődését néhány dolog.
Fejezetek
Majd amikor az egyes fejezetek következnek soron, tegyétek ugyanzert. Nézzétek meg a fejezet címét, az leckék címét, a főbb témákat és az érdekesebb képeket, ábrákat.
Ha ez megvan, akkor már látjátok, hogy miről fog szólni az adott fejezet.
A fejezetek összefoglalását véleményem szerint nem feltételnül érdemes minden esetben előre elolvasni. Egy olyan témánál, ami teljesen ismeretlen a gyermek számára, első nekifutásra ijesztő lehet. (Például ha újdonság számára az elektromosság, akkor esetleg ijesztő is lehet számára a rengeteg új fogalom és összefüggés, ami az összefoglalásban található.)
Leckék
Ha tankönyvi leckét olvassátok, akkor ugyanez legyen a menet. A cím elolvasása után olvassátok el az alcímeket, ha ez nincs, akkor a vastag betűs részeket. Ezután jöhet a bevezető és az összefoglaló. Ezzel megvan a kép a lecke felépítéséről és a legfontosabb gondolatokról.
Mivel a tankönyvet többnyire akkor olvassa el a gyermek, amikor már hallott az anyagról, így a tartalom alapvetően nem lesz újdonság a számára.
A részletesebb áttekintéshez.
Tegyetek fel kérdéseket a fontosabb egységekre.
Ezeket a végén meg kell tudni válaszolni.
Ezen a ponton idézze fel gyermeked, amit a témával kapcsolatosan már tud. Ezzel aktiváljátok a gyermeked meglévő tudását, így könnyebb lesz az új információt a meglévő rendszerbe kapcsolni.
Ez a megértés és a rögzítés fázia.
A feldolgozás során olvassa el gyermeked az anyagot, válaszolja meg a kérdéseket, válassza ki a legfontosabb kulcsszavakat és készítsen vázlatot.
Az első ismétlés alkalma.
Ha úgy érzi gyermeked, hogy minden fontos dolgot megértett, megjegyzett és látja is, hogy mi mihez kapcsolódik, akkor itt az ideje, hogy felmondja az anyagot. Neked vagy a macinak. Akárcsak Feynmann tette. A módszeréről itt olvashatsz.
A kérdezés-olvasás-felmodás szakaszt minden fontos egységnél végig kell csinálni.
Az összkép rögzítése.
Ha minden jól megy, akkor már csak egy rövid pillantás az elkészült vázlatra, a kulcsszavak gyors felidézése és kész is van ezzel az a leckével.
Ezzel véget is ért az AKOFA módszer. Lényegében az egésztől a részletek felé való haladást alkalmazza a módszer. Első lépésként képet nyerünk a tanulnivaló tartalmáról és felépítéséről, majd egy újabb lépést teszünk a felépítés és a témakörök felé. Végül eljutunk az anyag részleteihez. Majd egy újabb lépést hátra lépve újra rátekintünk az egész anyagra, immár úgy, hogy a részleteket is beillesztettük a képbe és értelmet nyernek az összefüggések.
Érdemes erre annyi időt szánni?
Jobb a tanulásra fordított idő 80 %-át aktív ismétléssel tölteni, mint az egész időt az anyag olvasásának és újraolvasásának szentelni. (Gates 1917)
Ezt szem előtt tartva érdemes minél aktívabban dolgozni a tananyag feldolgozásán és elraktározásán.
És ha már ennyi energiát beletett gyermeked a tanulásba, az ismétlésről sem szabad elfelejtkezni.
Forrás: Atkinson-Atkinson-Smith-Bem: Pszichológia
Kép forrása: Csaba Nagy képe a Pixabay -en.