Itt most nem arról van szó, hogy vannak, akik villámgyorsan végig tudnak gondolni valamit, amihez másoknak több idő kell. És arról sem, hogy bizonyos kérdések végiggondolásához mennyi idő kell. Arról van szó, hogy minden embernek a gondolkodása két összetevőből áll: egy gyors (intuitív) és egy lassú (megfontolt) rendszerből. A gyors rendszer mindig működik, a lassú csak akkor, ha motiválja valami. Ez a valami pedig a gyors rendszer.

Életünk során rengeteg döntést hozunk. Akad köztük sok olyan is, amit tudatosan hozunk meg, felismerve, hogy döntési helyzet előtt állunk. Ilyenkor végiggondoljuk a döntési szempontokat, megnézzük és megvizsgáljuk/megkeressük a lehetőségeket, elővesszük a kritikai gondolkodásunkat, minimálisra csökkentjük a döntési csapdákat, majd meghozzuk a döntést. De álljunk csak meg! Tényleg ezt csináljuk? Egyáltalán tudjuk, hogy mit akarunk (elkerülni)? Segítsd gyermekedet, hogy felismerje a döntési helyzeteket és mielőbb automatikussá váljon számára a jobb döntésekhez vezető, kritikus gondolkodás folyamata.

Problémáról akkor beszélhetünk, ha az észlelt állapot eltér a vágyott állapottól. Problémát csak akkor akkor van lehetőségünk megoldani, ha felismertük azt. Könnyű ezt mondani, de mit lehet tenni ennek érdekében? Sőt, ami talán még nehezebb, mit tehetsz gyermekedért, hogy segítsd ebben? Nézzük mik a lehetőségek!

Tartja a német mondás. Kutatások szerint napi 30-35000 döntést hozunk meg. Ebből a nagyrészét természetesen nem tudatosan tesszük. Vannak kialakult rutinjaink, szokásaink, amit észre sem veszünk, hogy gyakoloroljuk. Mi a helyzet azokkal, amiket muszáj tudatosan meghozni? Hogyan tesszük? És honnan tudjuk, hogy jól döntöttünk-e? És egyáltalán honnan tudjuk, hogy dönteni kell?